Határtalanul 2025.
Határtalanul 2025.05. 12-16. Erdély
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2024/1-001921
Program volt:
1. nap: Utazás Miskolcról. Első látnivaló volt, Nagyváradon a szecessziós épületekkel büszkélkedő "Pece-parti Párizsban séta". A városközpontban megtekintettük az Ady Endre Múzeumot kívülről, az Emke kávéházat, ahol Ady Lédával ismerkedett meg, a Nagyváradi Napló épületét, ahol Ady dolgozott és az Ady Endre Gimnáziumot is. Megismerkedtünk Nagyvárad más nevezetességeivel is a helyi honismereti vezető Pápay Zoltán segítségével. Gyerszószentmiklósra érve elfoglaltuk a szállásokat ahol három éjszakát alszunk, majd megvacsoráztunk.
2. nap: Megismerkedtünk a Böjte Csaba nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott és a nehéz sorsú gyerekeknek otthont, családot adó intézménnyel a gyergyószárhegyi Kájoni János Gyemrekotthonnal. Bemutattuk egymásnak iskolánkat, iskolánk névadóját, településeinket és azok neves magyar szülötteit. Megismerkedtünk az alapítvány működésével.Átadhattuk adományainkat.
Ezután Erdély egykor egyik legpatinásabb, a Monarchia korában virágkorát élő fürdővárosába, Borszékre látogattunk. Nagy élmény, valóságos időutazás volt a gyönyörű parkokban, káprázatos, régi villák között sétát tenni, Székelyföld legészakibb, magyar többségű városában amelyre egy szomorú kettősség jellemző: az épületek között sétálva elképzeltük az egykori fürdőváros pompáját, majd levéve a nosztalgia szemüvegét elénk tárult a valóság: gyönyörű villák a pusztulás szélén állnak. Borszék számos borvízforrással is rendelkezik - ezek a különböző összetételű forrásvizek számos egészségügyi panaszra nyújtanak gyógyírt a természetes gyógymódok kedvelői számára. Elsétáltunk a Mofettához, a vulkáni utóműködés eredményeként létrejött gázkitöréshez, amely a székelyeknél ősidők óta a gyógyulást szolgálja.
Fakultatív programként kipróbáltuk a Borszéki bobpályát.
Borszék után Orotva volt a következő állomásunk, a Csibi-Halas gyógynövénykertbe vezetett utunk. A program során először tea- és fűszerkóstoló volt, azután megnéztük a háztáji, valamint az erdei gyógynövénykerteket, utóbbit negyedórás sétával, az új tanösvényen keresztül közelítettük meg.
3. nap: Megtekintettük a Lázár kastélyt, ahol az Erdély aranykorát megteremtő nagy fejedelem, Bethlen Gábor nevelkedett. Szétnéztünk Gyergyószentmiklóson az egykori Gyergyószék központjában. Az egykori Piactér Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. Mai képe a 19-20. század fordulóján alakult ki, amikor emeletes épületeket húztak a helyi kézművesek kezdetleges házainak helyére. A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom 1730 és 1734 között épült egy 1650 körüli kőkápolna felhasználásával. Felmentünk a toronyba is.
Kisebb utazás után megemlékeztünk székesfehérvári honfitársainkról a Gac-oldalban lévő emlékhelyen, amelyet az 1944 szeptember 7-ének éjjelén a szovjet katonák által kegyetlen módon lemészárolt 179 székesfehérvári honvéd tiszteletére emeltek, itt koszorúnkat helyeztük el.
Újabb buszozás után Erdély legnevezetesebb természeti látnivalójához, a több száz méteres sziklafalak közt kanyargó Békás-szorosba vezetett az utunk, sétáltunk a több mint 300 méteres sziklafalak között, majd a szoros bejárata előtti, legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tónál nézelődtünk.
4. nap: Következő megállónk Remetén a házicsokoládé gyár volt. Gyalogos sétát tettünk a templomtéri kilátóhoz (a templomdomb Maros partján). Útközben megkóstoltuk a vasas borvizet, és megismertük a világháborús eseményeket a hősi emlékműnél, a kápolnáknál, és a hajdani mesterség, a tutajozás története sem maradt rejtve előttünk. Fakultatív programként szekerekre pattantunk és irány egy esztena az erdő át, ahol házi sajtokat kóstoltunk (ez is fakultatív program volt). Ezután megnéztük Gyergyóremete egy másik falurészét az Eszenyőt, ahol több vízi malom is van. Megtekintettük az utolsó molnárasszony, Góga Rózsika néni vízimalmát, a malomházat, a szövőházat és a szőnyegmosót, továbbá a szomszédos felújított vízimalmot is. Közben megcsodáltuk a hatalmas, kéttornyú katolikus templomot.A szállásunk most Nyárádtőn volt.
5. nap: Marosvásárhelyen a magyar szecesszió kívül-belül lenyűgöző remekművét, a Kultúrpalotát tekintettük meg.Ezután sétáltunk a városban. A marosvásárhelyi várat megnéztük, bementünk a kiállításra is. Hazafelé ismét megálltunk a Királyhágón. Itt búcsúztunk Erdélytől, ugyanis a Király-hágónál ér véget a történelmi Erdély.
Fényképek az útról itt láthatóak: